Jelentős változás kezdődött a gyártás digitalizációjának és automatizálásának a területén, amely annyira mélyreható, hogy mérföldkőnek tekintik az ipar fejlődési pályáján, és külön nevet kapott: „Ipar 4.0”, ahol a négyes szám azt jelzi, hogy eddig már három ilyen nagy változás következett be, a nullás szám pedig azt, hogy még ennek a változásnak az elején tartunk.
Az első ipari forradalom hozta el számunkra a gépi erő használatát. A másodiknál megjelent az elektromosság, és hozta magával a tömegtermelést és a gyártósorok alkalmazását. A harmadikban megjelentek a számítógépek és vezérlőeszközök, és ezeket fogja rendszerbe és „okosítja fel” a negyedik, amely a gyártó berendezéseket intelligens és autonóm tulajdonságokkal ruházza fel.
Bár az „Ipar 4.0” kifejezést sokan csak marketingfogásnak tartják, a most zajló tényleges változásokra érdemes odafigyelni, mivel nem lebecsülendő versenyelőnyhöz juttathatja a modern technológiát alkalmazó vállalatokat.
Az Ipar 4.0 hatékonyabbá teszi az Ipar 3.0 vívmányait.
Amikor az Ipar 3.0 keretében a gyártásban megjelentek a számítógépek és egyéb vezérlőeszközök, ez az automatizálás jóval hatékonyabbá tette a termelést. A gépek sokkal megbízhatóbban tudják végezni a gépies tevékenységeket, mint az ember, ráadásul az embernek sem jó, ha gépies tevékenységet kell végeznie.
Az automatizálás egy idő után elérte azt a szintet, hogy emberi érzékszervekkel és reakcióidővel már nem lehet megfelelően felügyelni. A mozgások túl gyorsak, egyre több adatot érdemes figyelni. A sokféle berendezés fenntartása ráadásul sokféle, sokszor különleges szakmai tudást igényel. Az Ipar 4.0 keretében a számítógépek és vezérlőeszközök már egy rendszerben kapcsolódnak egymáshoz, egységes módon működve és kommunikálva. A gyártási adatok központi helyen rendelkezésre állnak, és az új informatikai rendszer alkalmas arra, hogy mind gyártási, mind üzleti szempontból előrejelzéseket készítsen, megelőzze a meghibásodásokat és az ezekből következő berendezés-leállásokat és optimalizálja a termelési folyamatot, mindezt minimális emberi beavatkozással, vagy akár beavatkozás nélkül. A fenntartási költségek is csökkennek, mivel egységes, jól kezelhető rendszert kevesebb erőforrással lehet üzemeltetni.
Ez az „okos” rendszer hatékonyabbá, termelékenyebbé teszi a gyártást, és csökkenti a selejt mennyiségét.